2015. március 31., kedd

Könyvek és filmek útkeresőknek



Könyvek:
  • Rüdiger Dahlke könyvei
  • James Redfield: Mennyei prófécia sorozat
  • Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak, Vidd hírét az Örökkévalóknak
  • Susan Forward: Mérgező szülők
  • Balázs Valéria: Karmakiller
  • Carol Leonard, Elizabeth Davis: Életkör - A női lét tizenhárom archetípusa
  • Richard Rohr: A férfi útja I-II. 
  • Színia: Boldogasszony nevében
 

Filmek:

     

    2015. március 1., vasárnap

    Ha gyermekként túl sok a felelősség


    2014. őszén úgy éreztem, hogy minden a helyére került az életünkben. Egy - két dolog volt csak, amiről azt gondoltam, hogy lehetne még csiszolgatni rajta.
    Az egyik ilyen probléma Zsomborral volt kapcsolatos. Szépen vette az óvodába kerülést, és úgy tűnt, hogy kis családunkban is minden rendben van, ennek ellenére a fiam mégis sokat nyüszített. Számomra váratlan helyzetekben kezdett el nyafogni, kínlódni: egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban pedig a földön fetrengett és vonyított. Sokféle módszert megpróbáltam, de egyik sem bizonyult hatásosnak, az okot meg egyáltalán nem értettem, miért történik mindez.
    Decemberben eljutottam addig, hogy Veronikához kell fordulnom, nézzen rá objektíven a helyzetünkre. Első körben azt mondta, hogy Zsombi nálunk nem egészen gyerekként van kezelve, túlságosan felemeljük közénk. Megkérdezte, hogy miben hagyom dönteni. Elmeséltem egy szituációt: ő választhat, hogy reggeli előtt vagy után öltözik. "Ez így nem jó, ennek a döntésnek következménye van." - mondta Veronika. Ezután elmagyarázta, hogy azok az agyi területek, melyek azért felelősek, hogy belássuk tettünk hatásait, csak 16 éves kor körül kezdenek kifejlődni. Ha a gyerekem csak reggeli után öltözik, akkor benne van a lehetőség, hogy elcsúszik miatta a napi program, amitől mi idegesek leszünk, és rajta csapódik le. Csak olyan dolgokban szabad hagyni dönteni, amin nem múlik semmi, pl. piros vagy kék szívószálat kérsz.
    Rögtön összeállt a fejemben a kép, és jöttek fel a szituációk, mikor is raktam túl nagy súlyt a gyermekemre. Bocsánatot kértem a lelkétől, elmondtam neki, hogy hagyjuk gyereknek lenni, és visszavesszük a felelősséget.
    A hatás azonnali volt, és fergeteges: Zsombi megnyugodott, azóta nem nyüszít, alapvetően boldogabb lett az arcállása.
    Számunkra nehéz volt belőni a helyes határt. Egyrészt a fiunk okos, és sokkal többet elvártunk tőle, mint szabad lett volna. Másrészt a maximalizmusom és versengésem átnyomtam őrá is - és ezt elég kemény számomra nyilvánosan is beismerni. De megléptem... :)

    A tudásunk csak akkor gyarapszik, ha valamit megtapasztalunk. Remélem, hogy életünk megosztásával Titeket is közelebb viszlek ahhoz, hogy a saját mozaikotok könnyebben kirakjátok!

    Köszönöm Istenem, hogy mindig elnézed nekem a bukdácsolásom, és folyamatosan adod a tükröket, hogy rájöjjek, mit hibáztam! Köszönöm azt is, hogy ilyen gyorsan tanulhatok, és nem kell újra és újra megismételnem a köröket!