2016. november 20., vasárnap

Holisztikus fogászat blog

Sziasztok!

Mikor férjem fogászatát megnyitottuk, az alapvető célkitűzései közé tartozott az is, hogy a betekintést engedjen a holisztikus szemléletű orvos látásmódjába. Ezért belefogott egy különleges fogászati blogoldal írásába, melyen keresztül bepillantást nyerhettek a fogászati betegségek lelki hátterébe, és ízelítőt kaphattok abból, hogy milyen az emberközpontú gyógyítás.
A cikkek folyamatosan bővülnek, jó olvasást kívánok hozzá:

http://holisztikusfogaszat.blogspot.hu/

2016. március 15., kedd

Holistic Dental

Szeretettel mutatom be számotokra a Holistic Dentalt!

Tavalyi évünk is bővelkedett feladatokban, melyből az egyik mérföldkő férjem, Rébay Domonkos fogászatának megnyitása volt.

Miben más a holisztikus látásmódú fogorvos?
Megvalósítja a személyre szabott gyógyítást a mindennapokban. Egy szájüregi elváltozás kapcsán az embert, mint egységet szemléli:
  • megfigyeli a lelkiállapotát
  • a problémákra adott reakcióit
  • feltérképezi a betegséghez vezető utat
  • magas színvonalú szakmai tudása alapján az optimális terápiát ajánlja fel
  • bevonja páciensét a döntéshozatalba
  • igyekszik a betegség okát megszüntetni
  • és a hosszútávú siker érdekében lehetőséget kínál a kialakult rossz mintázat (életmód, lelki háttér) helyes útra tereléséhez
Mindenkit szeretettel várunk!

Holistic Dental: www.holisticdental.hu
Facebook oldal: www.facebook.com/holisticdental.hu/ 


2016. január 19., kedd

Felnőttként felelősen

Egy előző bejegyzésben írtam már arról, hogy az áthárított felelősség súlya alatt a gyermek akár össze is roppanhat, vagy felnőtt korára komoly szorongásos betegséget generálhat.


Azóta kihegyezett füllel figyelem a környezetemben azokat a szituációkat, mikor a szülők elkövetik ezeket a hibákat. Nagyon érdekes volt azt is felfedezni, hogy amint megtörténik a felelősség áttolása, arra a gyerek fizikailag is reagál - pl. nyüszít egyet, megvonaglik a teste -, és ezt a szülők észre sem veszik vagy félreértelmezik.
Nyilván nem könnyű a belénk ivódott sémákat felismerni és felülírni, ezért leírok párat a tipikus szituációkból - és megoldást arra, hogyan lehetne jobban csinálni.


1.: Anyuka a játékboltban

"Biztos, hogy ezt a társasjátékot akarod?"
"Igen, a cicásat!"
"De aztán játsszál is vele otthon! Múltkor is megvetettél xy játékot, és azóta sem játszottál vele... "

Ebben a helyzetben előre kell tájékozódnom játék ügyben. Nekem kell a döntéseket meghoznom:
  • szükség van-e újabb játékra?
  • társasjátékot vegyünk-e?
  • milyet? - leírását elolvasni, internetes fórumon utánanézni
  • tényleg a gyerekemnek való? Korban ill. képességeinek megfelelő?
  • együtt veszem meg a gyerekkel?
  • felkészítem rá a gyereket? - katalógusban együtt megnézzük, interneten megmutatom, másnál kipróbáljuk... - irányított vágyat adok neki
Biztosan sok munka ezt így végiggondolni, és megtenni, de a végén elégedettséget kapunk cserébe. Ha a gyerekünk választ, akkor neki nincs még belátása a szituációra, nem az előbb felsoroltak szerint gondolkodik, hanem elragadja a látvány. Akkor pedig mi fizetjük meg a tanulópénzt.


2.: Játszótér

"Gyere le a mászókáról!"
"Nem!"
"Jól van, de ha leesel, az a te bajod lesz!"

Hoppá, már megint átadtam a felelősséget! Nekem kell döntenem a helyzetben, és ha nem vagyok "paramami", akkor összevetem a helyzet veszélyességét a gyerekem képességeivel. Ha úgy döntök, hogy nem lehet kockáztatni, akkor a gyerek jöjjön le/lejjebb a mászókáról vagy a fáról - hiszen ha leesik, az az én bajom lesz.


3.: Cukrászda

"Melyik sütit kéred?"
"A csokisat!!!"
"De aztán most edd is meg, mert a múltkor is otthagytad egy falat után!"

Ha ismerem a gyereket, és kicsit előre gondolkodom, akkor itt egy megoldás.
Sütizni megyünk, előre készítem a gyereket. Tudom, hogy az epres a kedvence, de a csokison szebb a marcipán virág. Múltkor lesre futottunk, nem jött be neki a csokis íze, összetúrta és otthagyta...
"Milyet fogsz kérni?"
"Rózsaszínt!"
"És az milyen ízű?"
"Epres!"
Ha még ezek után is a csokisat választaná, mert hívogatóbb látvány, akkor lehet arra emlékeztetni, hogy nem szereti a csokis ízét.
Ennél a pontnál, ha a gyerek belülről rendben van, akkor megoldódik a szituáció.


4.: Otthon - reggel

"Kislányom, öltözzél már, mert megint miattad kések el a munkahelyemről!"

Azért kések el a munkahelyemről, mert nem ismerem fel, mennyi idő kell a gyerekemnek ahhoz, hogy gördülékeny induljon a napja. Este előbb fektetni, reggel korábban kelteni, ha igényli, akkor többet bújni, azért hogy jól feltöltve indulhasson ő is óvodába/iskolába.


5.: Játszóház - anyuka a 9 év körüli "nagylánynak"

"De aztán vigyázzál ám fent a húgodra, segíts neki a csúszdánál!"

Ha a nagytesónak átadom a kicsit vigyázásra, akkor nemcsak elveszem a játszóházi élményét, hanem szorongást is kelthetek benne, mivel nem az ő dolga felügyelni a kicsit, és átlátni a helyzetet. Ez már megint az én felelősségem: vegyem a fáradságot, másszak fel, és csússzunk együtt, hogy mindenkinek élmény lehessen a játszóházazás.


6.: Esti mese - a gyerek fáradt és a könyv sem köti le, mert nem neki való:

"Látod, azt akartad, hogy meséljek, Te választhattad a könyvet, aztán ide sem figyelsz!"

Szülőként nekem kell eldönteni, hogy mennyire fáradt a gyerek a meséhez. Ha meg mégis mellényúlok, és nem bírja hallgatni, akkor ne játsszak sértett Egót, hogy "bezzeg én a lelkem is kiteszem, neked meg semmi sem jó..."



Remélem, hogy segítséget kaptatok önmagatok leleplezésére.
Szívesen várom a beszámolókat az új tudományotokról!





2015. június 9., kedd

Megújulás

Kedveseim!

Lezárom most a személyes fejlődésemről szóló részt a blogomon.

Mikor indultam, az volt a cél, hogy más is láthassa, nincs egyedül a problémáival, van segítség és érdemes dolgozni magunkon. Úgy érzem, ily módon átadtam mindent, amit a világháló segítségével lehetett. Én már tudom a személyes utam, a feladataim is kitartanak bőven erre az életre... :)

Nagy dolgok érnek most velünk kapcsolatban, erre koncentrálunk, ezért a blogírásban szünetet tartok.

Hamarosan jelentkezem, addig is csodaszép nyarat kívánok mindenkinek!

szeretettel: Eszter

2015. május 22., péntek

Szeretem az anyámat, de...

Felnőtté válásunk folyamatának egyik jelentős része az anyánkról való leválás.

A kisgyermek számára az édesanyja referenciapont. Ha anyuka lelkében rend uralkodik, akkor a gyermek biztonságosnak éli meg a világot. Szeretetéből feltöltődve könnyedén lépi meg a leválás lépcsőfokait, és a folyamat végére felnőtté válik.

Kevesen születnek tökéletes anyának, de ez nem baj, hiszen tanulni érkezünk ide. Szüleink - nagyszüleink generációja nehéz életkörülmények közé született le: háborúk, kommunizmus, poroszos nevelési minták korlátai közé szorítva kellett leélni az életüket. A családokban sérült a szeretet és sokszor az életenergia áramlása is, így a leválási folyamatok sem mehettek akadálytalanul végbe. Gondoljunk csak saját felmenőinkre, hányszor látjuk őket hisztis-dacos kisgyermek szerepben? Nyilván a mi generációnkban is sokan beragadtunk. Ha azt veszed észre magadon, hogy:
- problémás anyukáddal/anyósoddal/pároddal a kapcsolatod
- gyakran merengsz a múlt eseményein (hogy csinálták velem a szüleim, én hogyan tenném...)
- gyermekednél evés/alvás/magatartás zavar jeleit tapasztalod, fejlődése jelentősen eltér az átlagtól, allergiás/asthmás
- összecsapnak fejed fölött a hullámok, nincs energiád
- megfelelési kényszered van
akkor jó eséllyel elakadtál valahol a leválás folyamatában.

De miért kellene felnőnöm, hiszen gyereknek lenni jó?!
A gyermek boldogsága az anyjától függ, ha anya jól van, a világ gyönyörű. Mikor az anya kibillen az egyensúlyából, akkor a gyermek is bizonytalannak, vagy akár félelmetesnek élheti meg környezetét.
A felnőtt boldogsága önmagától függ, én választom meg az utam, én döntöm el, hogyan reagálok a világra.
Másrészt beragadva a gyermekstátuszba az életünkben emiatt újabb és újabb köröket futunk, hiszen addig kapjuk vissza a szituációkat, amíg meg nem oldottuk azokat. Vagy a gyermekeink jeleznek kitartóan, amíg nem találunk rá a helyes irányra. A mai gyerekek sokkal tudatosabbak, mint mi voltunk, és már nem lehet szó nélkül megtenni velük azokat, amiket mi még simán lenyeltünk. Nekünk kell megoldani itt és most a dolgokat... :)


A felnőtté válás utolsó lépései közé tartozik az anyánkról való teljes leválás.
Amíg úgy gondoljuk, hogy "anyu mindent jól csinált velem", addig még neki sem mertünk állni a leválás témakörének. Minél nagyobb a szeretethiányból fakadó sérülésünk, annál inkább lenyomjuk ezt a helyzetet a tudatalattinkba, és annál későbbre tolódik teljes leválásunk.

Ha vágyunk arra, hogy a felnőtt életbe léphessünk, akkor át kell látni objektíven anyánk helyzetét, átírni a rossz mintákat, és újakra cserélni azokat. Aztán egyszer csak megtörténik az utolsó nagy lépés, és átérünk egy egészen más törvényű világba...

2015. március 31., kedd

Könyvek és filmek útkeresőknek



Könyvek:
  • Rüdiger Dahlke könyvei
  • James Redfield: Mennyei prófécia sorozat
  • Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak, Vidd hírét az Örökkévalóknak
  • Susan Forward: Mérgező szülők
  • Balázs Valéria: Karmakiller
  • Carol Leonard, Elizabeth Davis: Életkör - A női lét tizenhárom archetípusa
  • Richard Rohr: A férfi útja I-II. 
  • Színia: Boldogasszony nevében
 

Filmek:

     

    2015. március 1., vasárnap

    Ha gyermekként túl sok a felelősség


    2014. őszén úgy éreztem, hogy minden a helyére került az életünkben. Egy - két dolog volt csak, amiről azt gondoltam, hogy lehetne még csiszolgatni rajta.
    Az egyik ilyen probléma Zsomborral volt kapcsolatos. Szépen vette az óvodába kerülést, és úgy tűnt, hogy kis családunkban is minden rendben van, ennek ellenére a fiam mégis sokat nyüszített. Számomra váratlan helyzetekben kezdett el nyafogni, kínlódni: egyik pillanatban még minden rendben volt, a másikban pedig a földön fetrengett és vonyított. Sokféle módszert megpróbáltam, de egyik sem bizonyult hatásosnak, az okot meg egyáltalán nem értettem, miért történik mindez.
    Decemberben eljutottam addig, hogy Veronikához kell fordulnom, nézzen rá objektíven a helyzetünkre. Első körben azt mondta, hogy Zsombi nálunk nem egészen gyerekként van kezelve, túlságosan felemeljük közénk. Megkérdezte, hogy miben hagyom dönteni. Elmeséltem egy szituációt: ő választhat, hogy reggeli előtt vagy után öltözik. "Ez így nem jó, ennek a döntésnek következménye van." - mondta Veronika. Ezután elmagyarázta, hogy azok az agyi területek, melyek azért felelősek, hogy belássuk tettünk hatásait, csak 16 éves kor körül kezdenek kifejlődni. Ha a gyerekem csak reggeli után öltözik, akkor benne van a lehetőség, hogy elcsúszik miatta a napi program, amitől mi idegesek leszünk, és rajta csapódik le. Csak olyan dolgokban szabad hagyni dönteni, amin nem múlik semmi, pl. piros vagy kék szívószálat kérsz.
    Rögtön összeállt a fejemben a kép, és jöttek fel a szituációk, mikor is raktam túl nagy súlyt a gyermekemre. Bocsánatot kértem a lelkétől, elmondtam neki, hogy hagyjuk gyereknek lenni, és visszavesszük a felelősséget.
    A hatás azonnali volt, és fergeteges: Zsombi megnyugodott, azóta nem nyüszít, alapvetően boldogabb lett az arcállása.
    Számunkra nehéz volt belőni a helyes határt. Egyrészt a fiunk okos, és sokkal többet elvártunk tőle, mint szabad lett volna. Másrészt a maximalizmusom és versengésem átnyomtam őrá is - és ezt elég kemény számomra nyilvánosan is beismerni. De megléptem... :)

    A tudásunk csak akkor gyarapszik, ha valamit megtapasztalunk. Remélem, hogy életünk megosztásával Titeket is közelebb viszlek ahhoz, hogy a saját mozaikotok könnyebben kirakjátok!

    Köszönöm Istenem, hogy mindig elnézed nekem a bukdácsolásom, és folyamatosan adod a tükröket, hogy rájöjjek, mit hibáztam! Köszönöm azt is, hogy ilyen gyorsan tanulhatok, és nem kell újra és újra megismételnem a köröket!