2015. május 22., péntek

Szeretem az anyámat, de...

Felnőtté válásunk folyamatának egyik jelentős része az anyánkról való leválás.

A kisgyermek számára az édesanyja referenciapont. Ha anyuka lelkében rend uralkodik, akkor a gyermek biztonságosnak éli meg a világot. Szeretetéből feltöltődve könnyedén lépi meg a leválás lépcsőfokait, és a folyamat végére felnőtté válik.

Kevesen születnek tökéletes anyának, de ez nem baj, hiszen tanulni érkezünk ide. Szüleink - nagyszüleink generációja nehéz életkörülmények közé született le: háborúk, kommunizmus, poroszos nevelési minták korlátai közé szorítva kellett leélni az életüket. A családokban sérült a szeretet és sokszor az életenergia áramlása is, így a leválási folyamatok sem mehettek akadálytalanul végbe. Gondoljunk csak saját felmenőinkre, hányszor látjuk őket hisztis-dacos kisgyermek szerepben? Nyilván a mi generációnkban is sokan beragadtunk. Ha azt veszed észre magadon, hogy:
- problémás anyukáddal/anyósoddal/pároddal a kapcsolatod
- gyakran merengsz a múlt eseményein (hogy csinálták velem a szüleim, én hogyan tenném...)
- gyermekednél evés/alvás/magatartás zavar jeleit tapasztalod, fejlődése jelentősen eltér az átlagtól, allergiás/asthmás
- összecsapnak fejed fölött a hullámok, nincs energiád
- megfelelési kényszered van
akkor jó eséllyel elakadtál valahol a leválás folyamatában.

De miért kellene felnőnöm, hiszen gyereknek lenni jó?!
A gyermek boldogsága az anyjától függ, ha anya jól van, a világ gyönyörű. Mikor az anya kibillen az egyensúlyából, akkor a gyermek is bizonytalannak, vagy akár félelmetesnek élheti meg környezetét.
A felnőtt boldogsága önmagától függ, én választom meg az utam, én döntöm el, hogyan reagálok a világra.
Másrészt beragadva a gyermekstátuszba az életünkben emiatt újabb és újabb köröket futunk, hiszen addig kapjuk vissza a szituációkat, amíg meg nem oldottuk azokat. Vagy a gyermekeink jeleznek kitartóan, amíg nem találunk rá a helyes irányra. A mai gyerekek sokkal tudatosabbak, mint mi voltunk, és már nem lehet szó nélkül megtenni velük azokat, amiket mi még simán lenyeltünk. Nekünk kell megoldani itt és most a dolgokat... :)


A felnőtté válás utolsó lépései közé tartozik az anyánkról való teljes leválás.
Amíg úgy gondoljuk, hogy "anyu mindent jól csinált velem", addig még neki sem mertünk állni a leválás témakörének. Minél nagyobb a szeretethiányból fakadó sérülésünk, annál inkább lenyomjuk ezt a helyzetet a tudatalattinkba, és annál későbbre tolódik teljes leválásunk.

Ha vágyunk arra, hogy a felnőtt életbe léphessünk, akkor át kell látni objektíven anyánk helyzetét, átírni a rossz mintákat, és újakra cserélni azokat. Aztán egyszer csak megtörténik az utolsó nagy lépés, és átérünk egy egészen más törvényű világba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése